Nagyon örülök a visszajelzéseknek,és annak,hogy tetszenek a fejezetek!Bocsi mindenkinek,de a mai rész egy picit rövidebb lesz.De holnap pótolom.
Már az ágyamon voltunk,és Zayn kezdte rólam le venni a ruhát,és én is róla.Nem gondoltam korainak ezt az egész dolgot.Szerettem Zaynt,és bíztam benne..
-Mia,ti meg mit csináltok itt?-rontott be anyu a szobámba és rántott ki az ágyból Zayn mellől.
-Anyu,te meg mit keresel itthon?Nem úgy volt,hogy nem alszol a lakosztályba?-kérdeztem félmesztelenül.
-Igen,de itthon hagytam egy fontos iratot.De miént kiteszem a lábam a lakosztályból,te már rögtön át hívsz egy fiút,hogy legyen kivel neked enyelegni.
-Zaynnel szeretjük egymást.Már nem vagyok kislány,eddig soha nem törődtél velem,a pasi ügyeimmel meg még annyira se.Szeretem Zaynt,és vele akarok lenni.-ordítottam.
-Megbolondultál,hogy szerethetnéd?4 napja nincs,hogy ismeritek egymást.Amelia O'Farrell nem ismerek rád,te nem ilyen vagy!-a nagy hév elragadta anyám kezét,és felpofozott.
-Áúú..útállak...-ordítottam,majd a leestem a földre,és sírásba törtem ki.
-Nem akarlak többet itt látni,Zayn.Megtiltom,hogy találkozz a lányommal.-mondta anyám mérgesen.
-Nem tilthatod meg,hogy találkozzunk.Szerelmesek vagyunk....-könyörögtem sírva.
-Méghogy szerelem?!
-Ha eltiltasz Zayntől,akkor engem elveszítesz.Ennyit érek neked?
-Megtiltom,hogy találkozzatok.
-Ebben a pillanatban veszítettél el engem.-megfogtam Zayn kezét,és együtt mentünk ki a lakosztályból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése