35.fejezet Harc a túlélésért

JUHIIIIIIIIIII!Meg volt a megkövetelt 2 komment!Itt az új rész!Ez egy elég furcsa rész lett,de ha van képzelőerőtök,akkor semmi furcsaság nem lesz benne.Olvassátok..és ugyan így él tovább a 2 kommi után következő rész!!

*Zayn szemszöge*

-Isabell,mi ütött beléd?Nekem barátnőm van,aki a kómában fekszik. Neked elment az eszed.- őrjöngtem.

-Én csak azt hittem…..hogy te is akarod.-szabadkozott.

-Faszomat akarom….bazdmeg,hogy te egy mekkora kurva vagy!Szóval csak ezért jártál olyan készségesen be a te drága bátyádhoz,hogy visszacsábíts magadhoz!? –őrjöngtem még mindig teli torokból.

-De hát én nem ezt csináltam…Zayn…kérlek..-könyörögtem.

-Nem akarlak többet látni.-s ezzel a mondattal ott is hagytam, és elviharoztam.

*Mia szemszöge*

- Bekapcsolom a zenét. Nem bánthat téged senki. Nyugodj meg, enged el magad!-mondta Dr. Vera Gorski.

És elindult a zene…...♪.♪.♪.♪.♪.♪.♪.♪

-Ahogy megbeszéltük. Te irányítod ezt a világot!

-De fáj!-mondta Sweety

- Engedd el a fájdalmat! Engedd el a kínt. Engedd el az önvádat. A világ amit elképzelsz és amit irányítasz,olyan valóságos akár a fájdalom.

***************************************************************

-Amelia,gyere ide! Gyere-gyere!-mondta Madam Gorski

-Én?

- Hadd nézzelek. Hmmmmm… elég izmosnak tűnsz. Elindítok neked valami zenét.Csak lazítsd el magad!Érezd a zenét. Nyisd meg a lelkedet! Idd magadba,és mikor átjárt,kezd el táncolni!

 Ekkor meghallottam a zenét…de mintha a pokolba lettem volna. A kör közepén álltam,és mindenki engem bámult. Én meg se tudtam mozdulni. Menthetetlenül fájt minden porcikám. Még a levegővétel is nehéz volt számomra,nem hogy a táncolás .Nem volt erőm.

-Hogyha nem táncolsz,haszontalan vagy!És mi nem tartunk meg olyasmit,aminek nincs haszna. Tudod a harc a túlélésért,itt indul,most….Ha nem akarsz küzdeni,nem is fogsz. Azt hiszed,hogy nincs erőd,de van! Miért félsz? Nem kell. Megvan minden fegyvered a harchoz,hát küzdj!....Még egyszer!

- Mindenkinek van egy angyala. Egy oltalmazó,aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk épp milyen alakot ölt. Egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét. De ne hagyd, hogy becsapjon a látszat. Erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon érted… Hanem, hogy a színpad széléről a füledbe súgja…Hatalmad van az általad teremtett világ felett. - mondta már tapasztaltan Sweety.

-És én ennek ellenére sem hiszek az angyalban. Meggyőzöm magamat, hogy nem létezik..ám mégis megjelenik…A legváratlanabb helyen…A legváratlanabb időben…Bármilyen alakban szólhat hozzám…Ha kell túlüvölti a démonokat is.

Felráz,új küzdelemre sarkal… mondtam

-És végül…………?tette fel a kérdést Madam Gorski.

-Az utolsó kérdéseim: Ki lesz a történet főhőse? Ki húzza el a függönyt? Ki irányítja a tánclépéseimet? Ki kerget az őrületbe? Ki ostoroz,  és ontja rám a győzelmi koronát,ha túlélem a lehetetlent? Ki Ő? Ki teszi mindezt velem? Ki segít, hogy életemmel tisztelegjek a szeretet előtt?Ki küld rám szörnyeket azt énekelve,hogy sose halok meg?Ki tanít meg rá mi a valódi,és mi a nevetséges hazugság?Ki dönti el miért élek és mért halok meg?Ki láncol le engem?És ki őrzi szabadságom kulcsát????-törtem ki sírásban.

Erre Madam Gorski lehajtotta a fejét,és megszólalt. :

-         „TE MAGAD!”

Elsötétült minden előttem,csak egy hangot hallottam ami ezt üvöltötte:

 „Megvan minden fegyvered a harchoz…..

Hát KÜZDJ!”

34.fejezet. Várakozás...

Drága olvasóóim!Meghoztam az új részt.Elég nehézkesen tudtam összeszedni a gondolataimat,mivel nem kapok semmilyen visszajelzést a bloggal kapcsolatban.Arra kellett vetemednem,hogy bevezetem azt a szabályt,hogy max 2 komment után jön a következő rész!Jó olvasást!

2 komment után következőő rész! :) 

*Zayn szemszöge*

-A műtét sikeres volt,de a beteg nem úszta meg maradandó sérülések nélkül. Nagyon erősen beüthette a fejét, mert egy óriási zúzódás van a hölgy fején. Ha felébred, több mint valószínű, hogy súlyos emlékezet kihagyása lesz. Sokkal súlyosabb következményei is lehetnének ennek a balesetnek, köszönjék meg az Égnek, hogy ennyivel megúszta.

- Emlékezet kihagyás? És mégis mennyi ideig? Mire fog emlékezni? - érdeklődött Daphne.

- Nem tudom pontosan megmondani az időtartamát, de biztos, hogy hosszú távon nem fog az eddig történtekre emlékezni.

- És hogy tudnánk neki segíteni,hogy vissza nyerje az emlékezetét?- kérdeztem.

- Képeket lehet neki mutatni, vagy olyan élményeket mesélni neki, aki nagy nyomokat hagyott benne. De először még ébredjen fel az altatásból. Már levitték a szobájába, egyesével bemehetnek hozzá.Ha valami gond adódna keressék,Dr.Edwards-t,vagyis engem.

- Én szeretnék először bemenni,ha nem bánod Daphne. - szólaltam meg.

- Nem… semmi képen. Te vagy a felelős mindenért. Én megyek be hozzá először, az én lányom!

Daphne ment be elsőnek Mia-hoz. Szinte óráknak tűnt az az idő,amíg bent volt mellette.Fura gondoltatok járták át az agyamat: „Vajon Daphne-nak tényleg igaza van azzal kapcsolatban,hogy ha nem jövök össze Mia-val,akkor semmi baj nem történik vele.És boldog lenne.Lehet,hogy jobb lenne neki nélkülem.De hát mégis hogy engedjem el magam mellől,hiszen Ő a mindenem.Ő az életem.” Gondolatmenetemből a kórterem ajtajának záródása zökkentett ki amin Daphne jött ki.

-Most már bemehetsz!- mondta fél vállról Daphne.

Amikor beléptem a kórterembe ott feküdt az Életem. Arca hófehér volt,akár a fal. Ajkai szárazak,és repedezettek.Úgy feküdt ott,akár egy holt….de még így is gyönyörű volt.

-Életem szerelme,ez mind az én hibám.Ha megvédlek,akkor semmi nem történik veled..De sokkal fontosabbnak éreztem a karrieremet.Nagy hiba volt.

Csak ültem mellette az ágyon,és vártam hogy felébredjen.De semmi nem történt,ugyan úgy feküdt ott órák elteltével is. Szükségem volt egy kávéra,ezért elindultam a kávé automatához,amikor egy ismerős emberbe futottam bele.Isabella.

-Zayn,te meg mit keresel itt?De jó téged újra látni!- mosolygott rám

-Isabell,hát…a barátnőmnek,Miának,autóbalesete volt.Súlyosan megsérült.És most jelenleg kómában van.És te mit csinálsz a sürgősségin?

-Én,csak a bátyámat látogattam meg,Tomas-t!Itt dolgozik.-vigyorgott.-És hogy van a kis barátnőd,nem eset semmi komoly baja?- érdeklődött közömbösen.

-Mondtam,jelenleg kómában van,de több mint valószínű,hogy hosszas emlékezet kiesése lesz.

-Oh,szegényke.- sajnálkozott Isabella

-Na de én most megyek is vissza Miához,csak kávéért jöttem ki.

-Ok,melyik szobában is van?

-A folyosó végén,a 232.szoba.

-Szia,Zayn.jó volt újra látni.-majd megpuszilta az arcomat.

-Szia.-köszöntem el én is.

*2 héttel később*

Már eltelt 2 hét, és Mia még mindig nem ébredt fel. Nagyon félek, nem is merek arra gondolni, hogy mi lesz velem, ha nem ébred fel soha többé. Erre még nem is szabad gondolnom. Biztosan rendbe jön majd. Ezalatt a 2 hét alatt elég sokat találkoztam Isabell-el, jó volt valakivel beszélgetni. Mert ha ő nincs, akkor lehet, hogy már belebolondulta volna a várakozásba. És itt egy újabb nap, reménykedve várom, hogy megmozduljon a keze, vagy a teste. De semmi. Ma is találkozom Isabella-val,mert muszáj valakivel beszélgetnem. A mai délután Daphne lesz bent Miával a kórházba. Úgy döntöttem,hogy meglepem ma Isabellt,elmegyek hozzá,mert Ő volt az aki tartja bennem a lelket.

-Szia.Te meg mit keresel itt?Neked nem a kórházba kellene lenned,Mia mellet?-nézett meglepődve Isabell.

-Ma az anyukája van van,és én meg gondoltam megleplek,mert te tartod bennem a lelket.

-Ez szupi. Akkor megyünk sétálunk egyet?

-Ok…

Elindultunk sétálni.

-Zayn,te még mindig cigizel?-nézett a számban logó csikkre.

-Hát igen…de most ez természetes. Mert csak akkor cigizek,ha ideges vagyok,és bánt valami.

-Gyere ide,hadd öleljelek meg.-húzott magához.

Amikor eresztettem az ölelésből,Isabell megcsókolt.És én marha pedig vissza csókoltam.

„Egy utolsó,aljas,nőfaló,gerinctelen alak vagy Zayn Malik.Ott fekszik a barátnőd a kórházba kómában,te meg itt smárolsz az exeddel”-Ezek a gondolatok gyötörtek és vádoltak.