Megvan az 3830 látogató!!! El sem tudom mondani hogy mennyire örülök..köszönöm,hogy megértéseteket a részek késésével.Jó olvasást!
*Mia szemszöge*
Elindultam haza felé a bevásárlóközpontból.Gyorsan hajtottam hisz siettem haza,és közbe még Cleotól is kaptam egy sms-t.Arra lettem figyelmes,hogy egy autó frontálisan felém halad,és még egy nagy durranást hallottam,de utána elsötétedett minden.Se kép,se hang.Sírva fakadtam.Nem tudtam,hogy hol vagyok.Minden olyan fehér volt,akár a mennyország.Nem,nem halhattam meg!Hisz élek!Vagy mégsem.Ez csak egy ÁLOM!Egy kihalt szobában álltam,a sarkok sötétek voltak, senki nem volt ott.Hangokat hallottam,ami így szólt hozzám:
"Mesél a csend. Szinte ordít az éjszakába. Gondolataid fájnak, de nem tudsz tőlük szabadulni. Elmerülnél a képzelet tengerében, de szakadatlanul forog a valóság-kerék. Magasra felcsap a gondolat-hullám, majd visszahúz a mélybe. Futnál, menekülnél, de nincs hova.Egyedül vagy. Felejtenél, de képtelen vagy. Fogva tart egy szó, egy álom. Próbálod magadba szívni e szót, átélni, átérezni, mélységében. Csak egy elképzelt álom? Sejtjeid dübörögve zakatolnak, nem, nem, nem. Valóság. Igen, az. Tükör, amibe belenézhetsz. Láttad már magadat benne. De most fénytelen. A sűrű homályban látsz valamit. Villámlik. A villám, érted született. Nem társad,csak utad,ezen, pillanatában melléd szegődött. De hatalmát kimutatva eltűnik. Csak egy perc volt. Vagy még annyi sem. Egyedül vagy. Kimondott szavak, talán már csak vergődnek. Céltalanul koppannak, mint ahogy az eső kopog az ablakon. Fekszel az ágyon. Fázol. Jégbe fagyva remegsz, érzed, ahogy ereidben lüktet a véred, legalább az melegít. Már csak a Hold ezüstös fénye vigyáz Rád. Kinyújtod kezed felé, de csak a semmit markolod. Egyedül vagy. Kiáltanál a végtelenbe, de nem tudsz megszólalni, valami a torkodban. Folynak könnyeid. Nézheted a sötétbe borult eget, de még a csillagok is elbújtak. Nincs kihez szólnod. Fejed magasra emeled, talán, hátha legalább egy csillag ragyogna fényesen,de nem. Sós íz a szádban, könnyed íze, mi megállíthatatlanul folyik. Mintha lehúzná a tehetetlenség súlya a földre. Onnan indultál, oda tartasz. Egyedül vagy. Fájdalom-kövek hevernek mindenhol. Beléjük botlasz, most is. Talán csak homokszemek, talán kavicsok vagy nagyobb kövek, kinek melyik. Neked sziklák. Hangtalan próbálod áttörni a sziklafalat, lehet mögötte vár az Éden. Lassan már képtelen leszel áthatolni rajta. Emlékezz, volt, hogy sikerült. De már fogy az erőd. Meddig bírod még, Egyedül vagy. Fáj minden. Talán egy ölelés enyhíthetné fájdalmad. De csak a falak néznek Rád. Mintha a sötét sarkok bólogatnának, igen, lásd be, nincs kit ölelned. Álmodban volt. Oh, az álmaid. Végignézed, ahogy minden szertefoszlik. Valahol a távolban talán Valaki még gondol Rád. Egyedül vagy. Még mindig egyedül. DE MÁR ÉBREN! Közben pedig rájössz ez nem álom volt , hanem valóság"
*Zayn szemszöge*
Csörgött a telefonom,ismeretlen szám volt.Nem szoktam felvenni az efféle hívásokat,de most mégis felvettem.
-Zayn Malik?-kérdezte egy durva férfi hang.
-Igen,én vagyok!Kivel beszélek?-érdeklődtem.
-Jack Howard nyomozó.A mai nap egy fiatal hölgy,Amellia O'Farrel frontálisan ütközött egy személygépjárművel.A fiatal hölgy telefonjából tudtuk meg az ön telefonszámat,kérjük értesítse a hozzátartózóit.
-Uram Atyám...és hogy van most Mia??-rémülten kérdeztem.
-Életveszélyes állapotban szállították a kórházba,a jelenlegi állapotáról nem tudok semmit mondani.De ön közeli hozzátartozója?-érdeklődött a nyomozó
-A barátja vagyok.Melyik kórházba szállították?Azonnal oda megyek.
-Royal Brompton Hospital: Sydney Street.Sürgősségi.
-Máris indulok.-nem várva a nyomozó reakciót lecsaptam a telefont.Hagytam csapot papot és elindultam a kórház felé.Az úton végig az járt a fejembe,hogy hogyan is hagyhattam egyedül,amikor ennyire letörte az a hülye videó!?Miért nem vittem magammal,miért kellett egyedül hagynom?Mégis hogy történhetett?Hová mehetett,amikor a baleset történt?Mikor a kórházhoz megérkeztem,örült sebességgel rohantam be a portára.
-Mia O'Farrel...most hozták be,autóbalesetet szenvedett,hogy van?Kérem mondjon valamit.-kezdtem el sírni.
-Kérem szépen nyugodjon meg,de a fiatal hölgy élet halál között lebeg.Jelenleg a műtőben van,az életéért küzdenek...nem sok jóval szolgálhatok.A 72-es műtőben van,a 4 emeleten,menjen oda és ha kijön az orvos ott rögtön megtudhatja,hogy milyen állapotban vagy a hölgy.Ön az egyedüli hozzátartozója?
-Nem,én a barátja vagyok,szülei...-mondtam könnyek közepette.
-Máris értesítjük őket..
-De már csak az édesanyja él.Daphne O'Farrel őt keressék
-Azonnal értesítem,de kérem nyugodjon meg.
Egy 15 perc múlva a fiúk toppantak be a kórházba Daphne-val.
-Minden a Te hibád,te nyomorék.-kezdett el rám ordibálni.-Ha te nem kábítod el,akkor ez soha meg nem történik.Mióta veled van a lányom,azóta már annyi baj történt vele.Tönkre tetted az életét,és rá se merek gondolni,de ha meghal,én téged is megöllek.-majd felpofozott.
-Daphne,de ez nem a Zayn hibája.-próbálta lenyugtatni Harry.-Nem ő tehet róla.
-Most azt akarod nekem bemesélni,hogy a lányom hibás mindenért?
-Nem,mert Jason a hibás mindenért.Ha nem teszi vel a youtube-ra azt a videót,és Mia nem dúlja fel magát rajta,akkor mi ma nem lennénk itt.És most nem azzal kellene foglalkozni,hogy ki a hibás mindezért és ki nem,hanem IMÁDKOZNUNK kellene,hogy Mia túlélje!-sírta el magát végül Harry is.
Már két óra eltelt,de még semmi hír Mia felől.Nagyon ideges voltam,forrt bennem a düh.Ekkor kilépett az orvos a műtőből.
-Hogy van?Mi van vele?Ugye jól van.-hangzottak a kérdések a doktor felé.
-A műtét sikeres volt,de a beteg nem...
