-Gyönyörű vagy!-súgta Liam hallkan a fülembe.
-Köszönöm.-súgtam vissza hallkan.
-Kicsim,mit szólnál ahhoz ha bemutatnálak pár barátom barátnőinek?-kérdezte Zayn,csillogó szemekkel.
-Ok,benne vagyok!Úgyis ki akartam egy kicsit kapcsolódni,és elfelejteni a zűrt anyámmal.
-Na akkor elintézek egy gyors telefont és mehetünk is.-mondta Zayn,majd ment ki a nappaliba.
-Mia,miért is vesztél össze anyukáddal?-kérdezten Liam,kérdőre vonva.
-Semmi,csak most akar nekem határokat szabni,amikor eddig nem is törődött velem.El akart tiltani Zayntől.
-Igaza van!Nem túl korai ez még kettőtök között,ez az együtt alvás?
-Már te is kezded?Mindenki ellenem van?Nem értitek meg,hogy szeretem Zaynt?
-Mindanyiunknak a te boldogságod a legfontosabb!Anyukádnak,Zaynnek és persze Nekem.
-Neked?
-Igen.Nekem is fontos a boldogságod.És te is fontos vagy!-hajolt felém,az ajkunk már majdnem összeért,amikor Louis ugrott kettőnk közé.
-Ti meg mit csináltok?-kérdezte és nézett ránk.
-Semmit nem csinálunk,és kérlek errőlm egy szót se Zaynek.-meg se vártam a reakcióját Louisnak,máris otthagytam őket.
Én tuti,hogy nem vagyok normális.Az a szikra ami fellobant bennem,amikor Liam ajkai közeledtek az enyéim felé,teljesen megőrjített.Felpezsdült bennem a vér.De nem,nem szabad Liamre gondolnom,nekem Zayn a pasim,és őt szeretem....Vagy talán még Liamet is szeretem?Két tűz közzé kerültem,most mit tegyek?Kitől kérhetek segítséget?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése