21.fejezet

Olvasóim!

Ezer bocsi,hogy rég írtam részt.Csak rengeteg dolgom van,színház,énekórák.Plusz még,hogy tegnap elveszítettem a dédnagymamámat,aki velünk lakott.Ezért is lesz ez a rész,a megszokottnál rövidebb.Sajnálom!

Nem szaporítom tovább a szót.Jó olvasást!

***********************

-Ezt nem lenne szabad.-morogta Zayn rekedtes hangon.

-Miért?Hisz szeretjük egymást!-hadakoztam.

-De te megcsaltál.Milyen szerelem az ilyen?-nézett rá felvont szemöldökkel.

-Én.....-elakadt benne a szó.

Én azonban képtelen voltam beszélni. Szótlanul álltam Zayn mellett.Nem tudtam eldönteni, hogy düh vagy fájdalom-e az az érzés, amely kibírhatatlanul marcangolt belülről.Apukám halálos ágya mellett megfogadtam, hogy nem fogok többet sírni. Bármennyire is sajog, kibírom. A könnyek gyengítettek lelkileg,nekem pedig erőre volt szükségem. 

– Mondanál végre valamit!? – Zayn hangja egyre ingerültebbé vált, és másodpercekig bámult,ám noszogatása hidegen hagyott.

 - így vagy úgy, de mind sérültek vagyunk,Zayn.-válaszoltam könnyek között.

-Igen,sérültek vagyunk.Mind.Hála neked.Nem tudok megbocsájtani.-nyögte ki Zayn,majd kirohant az ajtón.

Megbocsátás. A szó törékeny szépsége gyökeret ereszt bennem, miközben sétálok felfelé a lépcsőn a szobámba.

-Mia,én nem úgy....-futott utánam Zayn.

-De a megbocsátás... Belekapaszkodom ebbe a törékeny reménységbe, magamhoz ölelem, és emlékeztetem magam, hogy valamennyiünkben van jó is meg rossz is, fény és árnyék, tehetség és kínlódás, választás és megbánás, kegyetlenség és áldás. Önmagunk vagyunk, egy csipetnyi illúzió, ami küszködve próbál valami szilárddá és valóságossá válni.Meg kell ezt bocsájtanod nekem.-kérleltem könnyeimmel küszködve Zaynt.

-Én megbocsájtok.-válaszolta egy édes mosoly kíséretében.

-Nem szabad elfelejtenem, hogy megbocsássak magamnak.De úgyse fogok tudni megbocsájtani magamnak.-estem le az ágyra.

-Mia,én szeretlek.Bíztam benned,és újra megpróbálok bízni benned.Nem tudlak elfelejteni.-ült le mellém Zayn az ágyra,majd gyengéden átkarolt.

-Én szeretlek.-dadogtam.

-Én is!Valahányszor rád gondolok,a sírás fojtogat.Minden alkalommal amikor behunyom a szemem,téged látlak.Érzem az illatod és hallom a hangod,ha nem is vagy mellettem.Már szinte a rabod vagyok.

-Annyira hiányzott az érintésed,a csókod,a tested melege,amikor átölelsz.Szükségem van rád.Nélküled nem élet az élet.Te vagy a másik felem.

Zayn megragadta derekamat,és lágyan megcsókolt.Olyan érzés volt a csókja,mintha a mennyországba lettem volna.Repültünk.Minden részem beleremegett.Idilli pillanatunkat Louis zavarta meg.

-Fiatalok,muszáj ezt nyíltan csinálni?-kérdezte röhögve.

-Ha nem vetted volna észre,mi a szobánkban vagyunk.Tulajdonképpen is te nyitottál ránk.-osztotta ki Zayn.

-Bocsi,csak szólni akartam,hogy Miát megint követték a fotósok.-vakarta meg a fejét.

-Megint?-néztem rá szomorú szemekkel.

-A képeken csak annyi látszik,hogy az utcában sétálsz.Egyedül.-mondta Louis.

-Az semmi,vagyis gondolom.-néztem Zaynre kérdő tekintettel.

-Láthatnám a képeket?-kérdezte Zayn Louist,aki még mindig az ajtóban állt.

-Persze.Itt vannak.-nyújtotta át a magazint.

-Van egy rövid kis megjegyzés szerű cikk.-mondtam Zaynre tekintve.

-Felolvasom.-felnyújtotta a kezét Louis.

-Ok.-adta vissza az újságot Zayn.

"Mia O'Farrell-t hétfő délután kapták lencsevégre a fotósok,amikor  fekete ruhában rótta London utcáit.Egyáltalán nem tűnt szomorúnak,pedig hallani lehetett,hogy összekaptak újdonsült barátjával,a szexi Zayn Malikkal.Reméljük,hogy rendbe jön a kapcsolatuk.De az is lehet,hogy szakítás utáni öröm látható az elbűvölő Mia arcán."

-Hogy ezek mi mocskot tudnak össze írni.-mérgelődtem.

-Ez a sajtó.-válaszolta dörmögő hangon Louis.

-Holnap pontot teszünk ennek a végére.-mondta Zayn,majd átölelt.

-De mégis hogy?-érdeklődtem.

-A holnapi interjún bejelentem,hogy együtt járunk,és boldogok vagyunk.-mondta vigyorogva.

-Hogy mi?-néztem rá meglepődötten.

-Holnap mindenre fény derül.Elegen volt a titkolózásokból.Nem akarok bujkálni,hogy megcsókolhassalak.Pihend ki magad,hogy holnap még szebb legyél.-majd lehelt egy forró csókot az ajkamra,és ki ment a szobámból.

*********************

Eljött a nagy nap.Minden porcikám reszketett.Annyira féltem ettől az egész bejelentéstől.