-Mi ez?-kérdezte...
Nem volt más,mint anyu.A naracs felsőm lecsúszott a friss tetoválásról.
-Mit csináltattál?Amelia,rád sem ismerek az utóbbi napokba!Teljesen megváltoztál!Bepasiztál 4 nap allatt,és már le is akartál volna vele feküdni,tetoválást csináltassz,elköltözöl.Ezzel arra akarsz ráébreszteni,hogy nem is akartál ide költözni?!
-Nem akarlak ráébreszteni semmire,csak az van,hogy ebbe a pár napba,próbálsz felettem uralkodni,pedig ezt eddig soha nem tetted.
-Még hogy nem tettem?Hisz én neveltelek.
-Te?Rosieról talál elfelejtkeztél?Ő nevelt fel,ő dajkált,és nem te!Soha nem is foglalkoztál velem.
-Kislányom,apád halála miatt rengeteget kell dolgoznom.
-Mindig apám halálával takarózkodsz.-vágtam rá,és felkapva az ágyamról a böröndömet,rohantam ki a szobából.
Nem akartam vissza nézni anyámra,de még is vissza néztem.Szemében könnycseppeket pillantottam.De nem hatottak meg! Vagy talán mégis?Mert amikor belépten a srácok ajtajkán neki dőltem a falnak, és könnycseppek szöktek a szemembe.Eszembe jutott az,hogy milyen boldog család voltunk mikor apu még élt.
-Mi a baj,kicsim?-jött oda Zayn és átkarolt.
-Megint össze vesztem anyuval,annyira,hogy még sírt is.-válaszoltam zokogva.
-Te miért sírsz?-kérdezte,és letörölt egy könnycseppet a szememről.
-Azért,mert eszembe jutottak azok a szép napok,amikor még nem volt csonka a családom,amikor még apu velünk volt?
-És most hol van apukád?
-Apu meghalt,amikor én 6 éves voltam.Azóta romlott meg a kapcsolatom anyuval.Állandóan csak a munkájával foglalkozik,rám soha nem volt ideje.Soha nem érdekelte igazán,hogy mit miért teszek.Most pedig,korlátokat akar nekem szabni veled,és az életemmel kapcsolatban.
-Mia,attól,hogy anyukádnak nincs ideje veled foglalkozni,még szeret.És azért akar korlátokat szabni az életeddel kapcsolatosan.
-Amióta apu meghalt,abba hagytam az...-halkultam el
-Mit hagytál abba?-érdeklődött Zayn.
-Apu,egy bár énekes volt.Nagyon szép hangja volt,és engem tanított énekelni.És mióta meghalt még egy énekhang se jött ki a számon.Csak énekszövegeket írok,azokat is egy zárt füzetbe írom,hogy senki ne lássa-miközbe meséltem,a könnyeim csak úgy folytak.
El álmosodtam a nagy sírásba,és elaludtam Zayn karjaiba.
*Zayn szemszöge*
Karjaim közt aludt el Mia,felemeltem és bevittem a hálószobába,majd pár perc után én is elaludtam mellette.Sikoltásra ébredtem.Nagyon megijedtem,ugrottam ki az ágyból,és akkor vettem észre,hogy Mia áll a tükör előtt,és meglátta magát a tükörbe elkenődött sminkell és azért sikított.
-Mia,muszáj volt sikoltani?Nagyon rám íjesztettél.Azt hittem valami baj van.
-Muszáj volt,néz rám,hogy nézek ki!Megyek is le tusolok.Hogy kerültünk ágyba?Arra emlékszem,hogy a karjaid közt aludtam el,de többi nem rémlik.-mondta Mia,és közben öltözött lefelé.Készült a zuhanyzáshoz.
-Igen,a karjaim közt aludtál el,és én felemeltek,és behoztalak ide,a hálószobába.
-Míg letusolok,addig válazd ki,hogy mit vegyek fel ma,ott a börömdöm.
Meg se várta a válaszom,már be is zárta az ajtót.Kinyitottam a bőröndjét,és egy sárga cipőn virágmintás ruhán akadt meg a szemem.Végig néztem a cipőit,és egy sárgás csillogós platformos cipőt választottam a ruhához.
Én ki mentem a konyhába,gondoltam rendelek valami kaját,reggelire.De a srácok,vagyis inkább Niall már rendelt is.
-Jó reggelt srácok.
-Neked is...-válaszolták szinte kórusban.
Kis idő múlva Mia kilépett a hálószoba ajtaján,és mikor megpillantottuk a fiúkkal,elált a lélegzetünk.Gyönyörű volt Mia abban a sárga összeállításban.Kivasalta a halyát,és ki festette magát,alig ismertem rá,annyira mese szép volt.Nagyon szépen kiemelte a szemeit,erős fekete szemceruzával.
-Gyönyörű vagy,Kicsim.-majd csókoltam meg.
-A te érdemet,hisz te választottad ki a ruhát.De most együnk valamit,már nagyon éhes vagyok-ültünk le az asztalhoz,mind a 6-an reggelizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése