28.fejezet... Mint egy kígyó

Drága olvasóim!Itt van az új rész!Előre is bocsánatot kérek mindenkitől,mert elég szar lett ez a rész...de majd a következő részben megpróbálom felülmúlni!Jó olvasást!

Hirtelen melegem lett,és tanga-melltartóra vetkőzve kevergettem a kávémat a konyha asztalnál.Nekidőltem a falnak,rágyújtottam egy cigire,és átadtam magamat a nyuginak.Egyszerűen csak voltam. lebegtem,léteztem.És halál boldogan.A térdemre hajtottam a fejemet,és élveztem,hogy egy kurva gondolat,egy rohadék rossz érzés sincsen bennem.Nem érdekelt semmi.
Marha jó volt ott a széken kuporogva.Újra és újra beleszívtam a cigarettába,élveztem,ahogyan a füst beleszáll a tüdőmbe.Egyszer csak hallottam,hogy nyílik a lakás ajtaja.Le se esett,hogy mi van.Lépteket hallottam,aztán valaki erősen megfogta a vállamat.Szinte fájt.Felnéztem.
-Mi a faszt keresel itt?- kérdeztem.
-Érted jöttem.Mi a jó büdös francot gondoltál,hogy csak úgy otthagytál?Azt hitted,hogy nem talállak meg!?Tévedtél,te kis kúrva.Most pedig vissza jösz velem,és nekem fogsz dolgozni.-megragadta a karomat és elkezdett rángatni az autója felé.
-Hagyj békén,te rohadék!Engedj el..!-ordítoztam.-Segítség,valaki!Segítség!
-Kár ordibálni,nem segít rajtad...semmi,és senki.Már az én tulajdonom vagy!-majd felpofozott.
Megjelent Zayn az ajtóban,és észrevette,hogy Jason mit művel velem.Azonnal oda szaladt,és elkezdett kitépni Jason karmai közül.Sikerült neki,én elfutottam,ő pedig egy jó pár monoklit hagyott Jason arcán.
-Jajj,Zayn...köszönöm...Megmentetted az életem..nem akartam vissza menni a putriba...-törtem ki sírásban.
-Még szép,hogy megmentettelek...de rajtad meg mi a fenéért nincs ruha?
-Melegem volt...-feleltem.
-Szedd a cuccod,öltözz,elmegyünk egy kicsit sétálni...kitisztítani a fejedet...
-Ok...pár perc és kész vagyok...
Berohantam a szobámba...előkaptam az Eiffel tornyos-fehér bő pólómat,és a szürke bő nacimat...egy szürke Converse magas szárú cipővel..Kiegészítőnek egy piros táskát vettem elő,és a hajamat átkötöttem egy kendővel...
Elindultunk Zaynel sétálni,csak sétáltunk meg sétáltunk.Olyan volt mintha a mennyországba lettem volna...A csendet én törtem meg.
-Annyira bánom már,hogy elhagytalak.Én még mindig nagyon szeretlek.Remélem meg tudsz nekem bocsájtani,de ha nem..azt is megértem..csak nehéz lesz beletörődnöm.
-Neked,nem megbocsájtani?Nagyon fontos vagy a számomra.Én mindvégig szerettelek és szeretlek is.Az érzéseim nem változnak könnyedén..-mondta Zayn,majd megcsókolt.
Majd szépen lassan elindultunk hazafelé.