Kedves olvasóim...egy kis késéssel,de meg érkezett az új rész.Főhőseink komoly akadályokba ütköznek.
Nem szaporítom tovább a szót!Jó olvasást.
(Pár héttel később.A helyszín még mindig Bristol)
*Zayn szemszöge*
Nem ismertem rá Miára.Teljesen megváltozott mióta elhagyott.Úgy viselkedik mint egy erkölcstelen k*rva.Cigizik,iszik és kitudja még mit csinál.Ez már nem ugyanaz a lány,akibe én beleszerettem.De még bennem egy hang mindig szól,hogy a szívé a helyes út,és azt kell járnom.De szól a kétség is,hogy így nem járok jól.Egy hang már régóta szól bennem,de már százfelé tép.Vár a szakadék,ahová Mia beletaszít.Több száz lány ember akar,de én csak Miat.így bátor szerelmesként,most küzdenem kell,harcolnom kell,de mégis....a Föld a fejére állt.Bárcsak itt volna,de nincs itt.Száz út és szakadék.Kiben bízhatok?Soha sem fájt még ennyire,ordítani tudnék teli torokból.Olyan zavaros most az életem.Hol az álmom amiért élhetnék.....?Rúgnék és rombolnék,bátran falnak mennék.Törnék és zúznék.Ez egy harc,magamért csak,és nem másért!Lelkem valahol most utat kutat.Velem kellene,hogy legyen....de NINCS itt.Olyan gyorsan száll az idő.Hangorkán!És csak hajszol és űz.Talán Ő,vagy a SZERELEM?A zene miért nem segít most nekem?Hol van az álmom amiért élhetnék?
*Mia szemszöge*
Eget rengető fejfájással ébredtem.Semmire nem emlékeztem az elmúlt napokból.Olyan voltam mint egy élő halott.Nem tudtam hol vagyok,semmi nem volt ismerős a számomra,és senki nem volt mellett.Próbáltam egyenletesen venni a levegőt,mert nem volt valami kellemes dolog zihálni fájó mellkassal.Próbáltam gondolkodni.Meg kell keresnem a telefonomat,és fel kell hívnom... ki a faszt hívjak fel?Igen...Cleot,ő hátha segít.
-Hello-szólt bele vidáman.
-Értesítsd Zaynt,nem maradt sok hátra...nem élek már sokáig.A tegnap esti hely...-mire kiejtettem a telefonomat a kezemből.
Majd minden elsötétedett körülöttem,és leestem az ágyról.
*Zayn szemszöge*
Teljesen belemerültem gondolataimba.Gondolatmenetemből a telefonom csörgése ébresztett fel.Ismeretlen szám volt,nem akartam felvenni,de nagy nehezen felvettem.
-Szia,Zayn.Biztosan nem tudod,hogy ki vagyok,de ez most nem fontos.Mia óriási bajban van,én a barátnője vagyok,most telefonált,hogy hívjalak fel,mert már nincs sok hátra és nem bírja tovább...-hadarta az ismeretlen lány.
-Hol van most?-kérdeztem rémülten.
-Valami olyasmit beszélt,de nem értettem tisztán,hogy a tegnap esti hely...és ekkor megszakadt a vonal,és hívtam vissza de már nem vette fel...-hebegte a telefonáló lány.
-Tudom,hogy hol van..Megkeresem.-szakítottam meg a vonalat.
Ahogy csak tudtam,rohantam mindent hagyva.Nem érdekelt semmi és senki.Még annyi a szerencsém,hogy Bristolban vagyok,és nem mentem haza tegnap este.Amikor megérkeztem a koncert terem melletti épületbe ahol tegnap este csúnyán veszekedtünk Miával,és akkor megpillantottam a földön egy fél hol lányt.Mia volt az.Alig lélegzett.Máris hívtam a mentőt,nagyon megijesztett a látvány ami fogadott.
*Mia szemszöge*
Lassan kezdtem ébredezni.Megéreztem magam alatt az ágyat,éreztem,hogy a lepedő anyaga hozzáér a bőrömhöz.Egy puha könnyű pléddel voltam letakarva.Mintha a testem nem az enyém lett volna. Bassza meg,élek.Élek,a kúrva életbe.Pokoli fájdalom hasított a fejembe,és az magamhoz térített.Picit próbáltam mozdulni,de mintha tonnás súlyok nehezedtek volna rám.A csípőcsontom fájt a legjobban.
Felnyögtem.Képtelen voltam a szememet kinyitni.Valaki megsimogatta a hajamat,és a tudat,hogy nem vagyok egyedül,jó érzéssel töltött el.Rám tört a hányinger.Oldalra fordultam az ágyon,és lehánytam a padlóra.Sokáig öklendeztem,mire végre jobban lettem.Azt hittem megfulladok.Erőtlenül dőltem le az ágy szélére.
-Jól van Mia...semmi baj...Minden rendben lesz.-hallottam Zayn hangját,mintha sírt volna.
-Zayn,.....Zayn......-nyögtem alig hallható hangon.
Képtelen voltam beszélni rendesen.
-Itt vagyok kicsim.-mondta.
-Kaphatok egy kis vizet?
Zayn felemelte a tarkómnál a fejemet,mert nem bírtam tartani,és segített inni.Végre valahára kitudtam nyitni a szememet.
-Jobban vagy,drágám?-kérdezte szelíden mosolyogva.
-Igen,sokkal jobban....-feleltem.-Hol vagyok?-érdeklődtem.
-Londonba,haza hoztalak,miután az orvosok kitisztítottak.
Éreztem,ahogy lassacskán visszacsúszik a tagjaimba az élet,de ezzel egy időben megfogalmazódott bennem egy kérdés,hogy mi a franc történt,és hogy kerültem ide.Elfogott a rémület.A legutolsó emlékem az,hogy bemegyek a klub retyójába belőni magamat.Aztán se kép,se hang,és felébredek itt.A kúrva életbe,ez csak egy valamit jelent...
Zayn valószínűleg leolvasta az érzelmeimet az arcomról,mert megszólalt:
-Igen,mindent tudok.Csak azt nem tudom még,hogy lehettem ilyen vak,és ilyen naiv.Láttam rajtad,de hittem neked,hogy csak beteges vagy és túlhajszolt.Nem akartam,nem voltam hajlandó elhinni azt,hogy az én barátnőm,a tehetséges,életvidám,minta barátnőm heroinfüggő.Igazából gyáva voltam.Ha be merem ismerni magamnak,és ha fel merlek hívni,akkor sokkal hamarabb kiderült volna.Csak féltem attól,hogy még jobban elveszítelek,mert megsértelek,és elmenekülsz teljesen előlem.Igazából nagyot csalódtam benned,Mia.Csalódtam benned,mert már egy ideje vastagon hazudsz nekem.De még jobban csalódtam magamban,mert azt hittem,én megtudom neked adni azt,amit egy pasi adhat a barátnőjének.Nem sikerült.Elrontottam mindent.
-Nem....Te semmit nem rontottál el.Szeretlek téged....És megadtál nekem mindent,amit egy lánynak lehet adni.Sajnálom,hogy egy elcseszett kúrva vagyok.
Sajnálom,hogy csalódást okoztam.Megyek,szedem a cuccomat,és itt sem vagyok.-feleltem.
Nem mertem neki azt mondani,hogy szerelmem.Majdnem elsírtam magamat,de eldöntöttem,hogy kemény leszek.
-Amelia!Nem mész te sehová innen.Soha többet nem mész sehová!Már ha elszeretnél menni,nem tartalak vissza...de...
-De hát csalódtál bennem,és haragszol rám.
-Nem haragszom rád.Magamra haragszom!És az nem azt jelenti,hogy nem szeretlek.Nem akarom,hogy elmenj!Azt akarom,hogy ide költözz,hozzám.Hogy végre tényleg boldogok legyünk.
-Komolyan mondod?-néztem rá meglepve.
-Soha,semmit nem mondtam még ilyen komolyan,szerelmem.Nem érdekel,kivel,és hogyan kell megharcolnom érted,de nem engedlek el többet.Ha szeretnéd,maradj itt nálam.
-Örökre?
-Igen,örökre...
Örökre Zaynel maradni.... és boldog lenni....és Londonban lakni.Nem kell többet koncerteznem,és vissza mennem a putriba....
Azt hittem egyszerűen képzelődöm.Nem tudtam felfogni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése